Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Modern Magyar Irodalom I.

2014.02.16

 1.      Bevezetés Ady Endre költészetébe

Góg és Magóg fia vagyok én,  Héja-nász az avaron,  A Tisza-parton, A Sion-hegy alatt, Nekünk Mohács kell, A fajok cirkuszában, Párisban járt az ősz,  A hosszú hársfa-sor,  A fekete zongora, Az ős Kaján,  Lédával a bálban, Sem utódja, sem boldog őse...,A föl-földobott kő,  Kocsi-út az éjszakában, Hiszek hitetlenül Istenben,  Az eltévedt lovas,  Őrizem a szemed,  Új s új lova.
I. Ars poeticák (költői hitvallását megszólaltató versek)

Fellépése idején sok ellenzője volt.
oka: korábbi korszakhoz tartozó beszédmódja és költői magatartása
Az új és a régi között közvetítő pozíciót töltött be: utal a hagyományokra, a romlatlan magyarság képviselője, DE reménytelenség is megjelenik
Kulcsfogalmai: HIÁBA és MÉGIS

Magyar messiások
- A messiás sors jelenik meg: tragikus önszemlélet → végletes sors jutott számára
- önmagát hasonlítja messiáshoz: az ő szerepe megegyezik a messiás szerepével
- Teljes pesszimizmus, nem tapasztalunk bizakodást
- a „magyar messiások” jelző nem egy személyre vonatkozik, mindenkinek ilyen nehéz a sorsa
- a tragikum és a fenség találkozik egymással

Muszáj Herkules
- A küldetéses ember gőgje jelenik meg ( ez egyébként a Magyar messiásokban is)
→ megveti az őt támadókat, azt állítja, állandóan küldetésre sarkallják
- szimbolista látásmód: mitikus alakok (ez magánéleti gondokkal is magyarázható, ekkoriban sokan bántották, ez magyarázhatja a személyiség felnagyítását)

- Adyt főleg a francia szimbolizmushoz szokták kapcsolni, de jelentős különbségek vannak:
1. a szimbolizmusban NINCS messiás szerep
2. beszédmód béli különbségek: a magyar nyelv szerint ezek inkább allegóriák, mint szimbólumok, mert egy képnek valamilyen referencia felel meg, egy természeti kód kapcsolja össze
A francia szimbolizmusban nincs ilyen, mert itt a referencia nem kapcsolható szorosan a képhez (= szimbólum)
- Adyra jellemző a szereplíra: a szecessziós szerepversek a romantikára emlékeztetnek  ( a személyiség megsokszorozása)

Búgnak a tárnák
- A személyiséget tárja fel: a legmélyét, amit már nem tudunk uralni
→ az ehhez hasonló versekkel alkot újat a magyar költészetben
- a személyiséget fiktív térbe helyezi
hasonló: A vár fehér asszonya, Héjanász az avaron
- töredékesség jellemzi

Temetés a tengeren
- Áttűnés az élet és halál között
- A halál is meg van személyesítve, ennek szertartásszerűsége jelenik meg

Kocsiút az éjszakában
- Valószerű és valószerűtlen egyszerre
- Nem tudjuk a konkrét helyzetet elképzelni (mint pl. Petőfinél), de a kivetülő belső tájat igen
- Egy lelkiállapot tömény megjelenése: magány, elveszettség
- Pilinszky- szerű szöveg:  sejtelmes, pontosan megszerkesztett
- A transzcendenciába vetett hit megszűnése jelenik meg (az élet tartalmatlan, nincs transzcendens távlat, érték, semmi nem töltheti ki)
- nietzschei filozófia: nincs univerzális állapot
- Adyra jellemző a szimultán verselés
időmértékes + hangsúlyos → új ritmus a magyar költészetben

II. Tájversek

Magyar ugaron
Kritikák érték miatta: hazafiatlannak tartották, úgy vélték negatívan hat a magyarokra
ugar = meg nem művelt terület, amit a termőképesség javítása érdekében pihentetnek
Adynál = A társadalmi és kulturális elmaradottság, ki nem használt lehetőségek jelképe, egész Magyarországra vonatkozik
szinechdohté ( a rész jelenti az egészet)
humusz = termékeny talajréteg
virág = az értékeket jelöli
gaz= az értékkeresést akadályozza meg

A Tisza- parton
Látomásszerűség
A magyar elmaradottságról készít leltárt
fokozás, túlzás: retorikai eszközökkel teszi még érdekesebbé a szöveget
Petőfinél ugyanezek a képek a szépséget bizonyítják, Adynál az ellenkezőjét
hasonló a Hortobágy poétája c verse is

III. Létharc versek

- Gyakran balladaszerűek
- Tragikus pátoszt valósítanak meg

Az ős kaján
-
A Nyelvlétesítő ereje hozza létre a Kaján képzetét, semmi mást nem használ erre
- mítoszok világát idézi, a beszélő kozmikus hősként jelenik meg, az ellenfél is hasonló hős, a küzdelem helyszíne maga a világ, ideje pedig örök.
- Balladaszerű elbeszélésmód

ilyen versek még a Harc a nagyúrral és a Sírás az életfa alatt. (Az előbbit felolvasta órán, úgy rémlik, de csak annyi van róla írva, hogy „belső monológ”)


IV. Szerelmes versek

- Ady életében fontos szerepet tölt be a szerelem, egyfajta harc, menekülés, játék, minden, ami az életben fontos
- Feloldhatatlan ellentétekre épít
pl.: Meg akarlak tartani téged...

- A szerelmet két önző, hiú ember küzdelmeként jeleníti meg
Héjanász az avaron
A „Végzet asszonya” kép megjelenése (= Léda)
A romlás élvezése (jellemző Adyra)
Testi képzetek: A testi szerelem a halálhoz áll közel, mert, ha ez beteljesül, azzal a szerelem megsemmisül
A beteljesült, boldog szerelem  a halál előzménye
szerelem = harc

Lédával a bálban
Élveteg bánat jelenik meg
expresszionista mű ( dinamizmus, sok váltás, ritmus)
A halálélmény minden témában jelen van → beárnyékolja az idillt
(halálos betegsége, alkoholizmusa váltja ezt ki)
Néha a halál azonban megszépül
Jellegzetes szecessziós hangulat
A korban ez a hangulat jellemző: valami véget ér
A haláltól való szorongás a századvégi költészet sajátja
pl.: Párizsban járt az ősz c. versében az ősz is a halálra emlékezteti
      Sírni, sírni, sírni – romantikus jelleg, fokozás, önsajnálat      

V. Istenes versek

Sötét vizek partján
Az Isten élmény először itt jelenik meg
nem erős Isten hit, csak bizonyosság utáni vágyakozás

Álmom az Isten
Isten felé vágyakozás: halálélmény
kételkedő, csalódott ember
Az Isten mindig másként jelenik meg előtte

A nagy cethalhoz
meghittség- idegenség váltakozása

A Sion- hegy alatt
Alkalmatlanok vagyunk Isten kegyelmére, a vele való találkozásra
Példázat: a kapcsolat lehetetlen Istennel
Elveszett hit
A 20. sz.-ra jellemző Isten élmény

VI. Politikai költészet

Ezt a csoportot érte a legtöbb kritika
Ady polgári radikális nézeteket vallott
De nem volt tiszta, konkrét politikai nézete
Didaktikus költemények tartoznak ide

VII. Magyarság versek / hazafias versek

Babits szerint: „ Az utolsó nemzeti költő”
Szociáldarvinizmus: A Darwin által kifejtett elv érvényes a nemzetekre is → harcolniuk kell az életben maradásért
Magyarországot komp országnak nevezi: sehol nem tud kikötni, nincs tiszta hovatartozás tudata
A nemzet féltése jelenik meg → a magyarok kíméletlen bírálata

Nekünk Mohács kell
Nem áldást, hanem verést kér a magyarokra (kétségbeesés)
Változtatni kell, nem lehet ebben az állapotban maradni

A magyarság versek közé sorolhatóak a kuruc versek is
→ szerepversek, a politikai élet peremére szorult kurucokról szólnak, akiknek bujdosniuk kell

Sípja régi babonának
Fontos, hogy milyen képet alkot rólunk egy másik nép, ezzel kell szembesíteni önképünket

Eltévedt lovas
Az idő térbeliesül
A magyar múltat, jelent és jövőt démoni világban jeleníti meg
Mintha átok ülne a népen, melynek oka a távoli múltban keresendő
Az eltévedt lovas jelentése többféle lehet
pl.: az útkereső magyarság


 
2.      Móricz Zsigmond elbeszélő művészete novellái alapján
Hét krajcár, Judith és Eszter, Tragédia, Szegény emberek, Barbárok
Móricz a Nyugat első nemzedékének tagja. Önálló hangjának megtalálásában fontos szerepet játszott Ady hatása (Ady:  Levél-féle Móricz Zsigmondhoz). Rossz házassága és fiai halála közrejátszott abban, hogy megannyi írói próbálkozás után rátalált saját hangjára és témájára. Első sikere a Hét krajcár című novellának volt köszönhető. Lerántotta a leplet a túlidealizált, romantikus paraszti képről. Míg korábban Jókai és Mikszáth kedélyes, romantikus bájjal bevont paraszti képet közvetített regényeiben, Móriczot a saját nehéz gyerekkora, és az egyéni szenvedés vezette el mások szenvedésének meglátásához. Később, a 20-as áttért a gentry témához (Úri muri), de a 30-as években visszakanyarodik a paraszti témához. Új műveiben a civilizációtól kevésbé érintett népi-paraszti világ bemutatására törekedet. Híradások a pusztai életről a babonás falusi népről, a megalázó nyomorról. Új pályaszakasza kezdetén a Barbárok című kötet áll (9 novella). Meghatározó élmény volt az életében, hogy megismerte Littkey Erzsébetet (Csibe), egy állami intézetben nevelkedett proletárlányt. Az ő története ihlette az Árvácska című regényt.
Hét krajcár
A Nyugatban jelent meg 1908-ban, rá egy évre azonos címmel jelent meg az első novelláskötete. Hét krajcárra van szüksége az édesanyának, hogy szap­pant vásároljon. Kisfiával együtt keresik, de csak hatot találnak. A hetedik krajcárt egy koldustól kapják — de már hiába, a bolt akkorra bezárt. Expozíció: A Soós-család bemutatása. Szegények voltak, mégis sokat kacagtak. A legtöbbet azon a délutánon, amikor hét krajcárt kerestek...
Bonyodalom: Négy krajcárt könnyen megtaláltak, a többi nem akar előkerülni.
Kibontakozás: A krajcárkeresés részletes leírása — hármat lelnek a gépfiókban, egyet az almáriumban, az ötödiket az édesapa ruhájában, a hatodikat az anya a maga zsebében. Közben az idő telik.
Tetőpont: Beállít a koldus. Az anya fájdalmában nevetni kezd. A koldustól kapják meg a hiányzó utolsó krajcárt.
Megoldás: A hét krajcár összegyűlt, de már sötét van, s lámpaolaj­ra sincs pénz, a bolt is bezárt.
Elbeszélésmód: Az első három mondat „személytelen" kijelentés, mintha valahonnan kívülről, magasról állapítaná meg az író a sze­gény ember különös természetét: sokszor nevet, mikor inkább sírásra lenne oka. Aztán perspektívát vált, s egyes szám első személyben folytatja tovább: ez átéltebb, hitelesebb, személyesebb, mint a har­madik személyű. Flashback - technikával épül föl a cselekmény: az expozícióban egy felnőtt tekint vissza a gyermekko­rára, a múltról mesél.
Tragédia:
Móricz szakít a 19. szdi konvenciókkal, a falu nem a nyugalom, a derű és a harmónia színhelye, bemutatja a nyomort, a nélkülözést és a szegénységet.
Expozíció: Kis János arról álmodozik, hogy Sarudy meghívja a lánya lakodalmára, a gazda meg is teszi ezt.
Bonyodalom: Kis János eldönti, hogy kieszi Saurdyt a vagyonából.
Kibontakozás: Éjszaka álmodozik az evésről, régi emlékeket idéz fel, másnap egész nap éhezik. A mulatságon kiderül: 10 kanál levessel jóllakott, ennek ellenére gépiesen eszik tovább.
Tetőpont: A töltött káposzta húsa megakad a torkán
Megoldás: Megfullad.
Név: Kis János neve beszélő név – gyakori név, ezzel is jelzi az író az eset általános voltát.
Üzenet: Kis János sorsa tragikus, mert túl nehéz feladatot tűzött ki maga elé, amit nem tudott teljesíteni. Értelmetlen, lehetetlen cél okozta a halálát. Az egész élete és halála sem tűnt fel senkinek.
Szegény emberek:
Az első világháború idején Móricz haditudósító volt, a fronton szerzett tapasztalatok hatására írta háborús novelláit, köztük a Szegény embereket. A háború embertelen borzalmát, a hátországi nyomort, a katonák személyiségének széthullását ábrázolja.
Cselekménye: A névtelen katona 26 hónapos frontszolgálat után 28 napos szabadságra jön haza. Megpróbálja a lehetetlent, ennyi idő alatt előteremteni családjának a tél átvészeléséhez szükséges pénzt. Ám hamar felismeri, hogy erre képtelen. Ásni jár napszámba, de ezzel képtelen rendezni családja helyzetét. Hiába van otthon, nem a jelent éli: háborús emlékei visszatérnek, tudata zavarodott, nem tud különbséget tenni a két élethelyzet között. Egy éjszaka felötlik benne Vargáék kirablásának gondolata. Másnap betör a házba, 2 kislányt megöl, a csecsemő szájába cumit tesz. Csak 145 forintot talál. Otthon elmond mindent a feleségének.
Csúcspont: elindulnak a lopott pénzzel a faluba, víziói vannak, a feleség ekkor jön rá: férje lelkét tönkretette a front. A férfi hazafele eldobja a maradék pénz, elviszik a csendőrök.
A Vargáéknál elkövetett kettős gyilkosság nem csupán és nem elsősorban a szociális nyomor következménye, hanem a háború tudatromboló hatásáé. A novella hőse nem tud eligazodni a szabad és a tilos, erkölcsös és erkölcstelen összekeveredett értékrendjében. Móricz emlékképekben idézi fel a háború borzalmait, s nyílt utalást is tesz a vétkesekre: „nem a muszka van a túlsó parton, a túlsó parton a gazdagok vannak” A szentimentális és naturalista elemek váltakozása jelzi a főhős lelki-érzelmi gazdagságát, de a tudatban végbement pusztulást is.
Barbárok:
1. rész: a szűkszavú beszélgetés után a veres juhász társa segítségével lelkifurdalás nélkül agyonveri a Bodri juhászt, annak 12 éves fiát és kutyáját. Kegyetlenségüket bizonyítja, hogy az áldozatok sírján szalonnát sütnek. Juhaikat elhajtják.
2. rész: 10 nap elteltével a feleség keresi a családot, a veres juhász eltéríti, hazudik. Az asszony bejárja a vidéket, visszatér az eredeti helyszínre, ahol a kutyája megtalálja a tetemeket. Eltemeti férjét, fiát, csendőrt hívat.
3. rész: a törvényszék, drámai feszültség. A veres juhászt sok lopással, gyilkossággal vádolják, de ő mindent tagad. A szíj látványa töri meg, és végül bevallja tettét.
A barbár életkörülmények ellenére is meg kell találni az emberséget az életben, különben szörnyeteggé válik az ember.
Judith és Eszter:
A cím a történet 2 főszereplőjének nevét viseli s a kettejük közötti kapcsolatra utal.
A Judith-ban a th nemesi származásra utal. A novella egy nyírségi kisfaluban játszódik, karácsony táján. A történet egy testvérpárról szól, Judithról és Eszterről. Történetüket Judith kisfia meséli el, az ő szemszögéből láthatjuk az eseményeket. A karácsonyi előtti napokban járunk, mikor a kalács megsütése is nagy nehézséget jelent Judithéknál és Eszter nem segít testvérnénjének, bár megtehetné. A történet végén azonban Judith segítségére szorul, de a nő már nem fogadja el testvére segítségét.
A mű 3 szerkezeti egysége jól elkülöníthető. Az író az eseményeket mindvégig a kisfiú szemszögéből láttatja. A bevezetésben a gyermek beszámol családjáról és szegénységükről. Elmondja, hogy mindenkinél szegényebbek, pedig anyja nemesi származású, jó módban élt. Arról is beszámol, hogy apja ritkán van otthon, sokat dolgozik. Azt is megtudjuk, hogy a kisfiú Judith mindenese, az asszony csak ritkán mozdul ki. Elmeséli, hol éltek, mielőtt ide költöztek s elmondja, hogy visszahúzódóvá vált. Hiszen a faluban nem szeretik őket.
A történet bevezetésében megismerjük Esztert is. Övék a falu legnagyobb parasztháza. Jómódját annak köszönheti, hogy egy gazdag parasztfiúhoz ment feleségül. Ez a család lenézi az elszegényedett Judithékat és szívesen vennék, ha cselédként bánhatnának velük. Ebben a részben a helyszínt is megismerjük. Megtudjuk, hogy messziről érkeztek, a Tisza-parton éltek s a falu nem fogadta be őket. Gyakori beszédtéma még mindig a család egykori gazdagsága, ezért a kisfiú is tart, fél a falusiaktól.
Az elbeszélés fő részében egymást követik az események. A kisfiú elmeséli, hogy édesanyja tejért küldte őt, hogy megtudja sütni a karácsonyi kalácsot, de õ sehol nem kapott tejet. Felajánlja anyjának, hogy elmegy Eszterékhez. Mikor megérkezik, hallja, hogy nénje légyott-ot beszél meg valakivel. A kisfiú találkozik a nővel, aki megijed, s a fiú hiába kér tejet, nem kap. Félve megy haza, tart anyja haragjától, de az nem szidja le. Éjjel Judithéknál megjelenik Eszter, aki rémült, fél ura haragjától, aki rajta kapta, hogy a nő megcsalja őt. Másnap hazatér, hiszen nem maradhat egy szegény családnál. A befejezésben küld tejet nénjének, de az nem fogadja el, hanem kiönti, bár egy csészényit ad fiának. Judith hallgatag asszony, segít mindenkinek, jó anya, míg Eszter gőgös, s elvárja a segítséget.


 
3.      Bevezetés Babits Mihály költészetébe:
In Horatium, Messze...messze, Fekete ország, Régi szálloda, A világosság udvara, A lírikus epilógja, Mozgófénykép, Húsvét előtt, Petőfi koszorúi,  Mint különös hírmondó, Csak posta voltál,  Botozgató, Ősz és tavasz között, Balázsolás
 
Nietzsche hatása érvényesül nála
→ mindent a visszájára fordít, a hagyományos értékek megtagadása
A világ és a szubjektum gazdagságát, határtalanságát hirdeti

Levelek Írisz koszorújából
Iris az istenek követe, a szivárvány, a világ sokszínűségének szimbóluma.
Intertextuális utalások: Horatiusra, ill. görög filozófusokra
+ időmértékes verselés
→ ezekkel más irányt képvisel, mint pl. Ady

Óda a bűnhöz
- Antik hang, kántálás, hosszú sorok jellemzik
→ Babits jellegzetességei

Himnusz Íriszhez
Fő kérdése: Mi a lét? → Eredetileg Heidegger gondolkodásának kulcskérdése: szerinte új nyelvet kell alkotni, hogy ezt ki tudjuk fejezni
→ Babitsra ez erősen hat

A Fekete ország c. versében is hasonló jelenik meg: Mi a fekete? (az alapja ennek is a heideggeri kérdés)


Messze, messze
Impresszionista vers
Képzelt utazás – elvágyódás (Babits valójában nem járt ezeken a helyeken)
Mind az öt érzékszervet mozgásba hozza a vers (a korszakban ez összművészeti törekvés)
sokrétűen kapcsolódik a költői programhoz. A magyar impresszionista stílus remeke, a névszói stílus lehetőségeinek végsőkig vitele, de a leporelló-szerűség nemcsak az állókép-jelleget hangsúlyozza, hanem mozgalmasságot is visz a versbe. A közvetített életérzés közel áll a szecesszió elvágyódás-kultuszához. A költemény a világ sokszínűségét, gazdagságát hirdeti. Az utolsó strófa ezt állítja szembe az emberi megismerés korlátozott lehetőségeivel és voltával, hiszen - Goethét idézve - a személyiségnek világnyivá kellene tágítani önmagát, hogy befogadhassa a világot.
 
Fekete ország
A költészet határát súroló monotóniájával valójában a Messze... messze... ellenverse; az egyszínű, homogén világ rettenetét, emberidegen voltát fejezi ki.

Hunyt szemmel
Szecessziós képre hasonlít
(az álom- való ellentéte, elvágyódás)

A világosság udvara
T. S. Eliot írt a tárgyias líráról: Az író nem közvetlenül beszél magáról, hanem egy tárgyat keres, ami a belső lelki történésnek a megfelelője lehet
A világosságudvar eredetileg a régi bérházaknak a belső része, aminek csak a tetejét világítja meg a nap
Nem lehet tudni, ez minek a jelképe, de Babits nem hagyja bizonytalanságban az olvasót: a belső udvar hasonlat, az ember belső világának megjelenítése
Törekvése tehát egy objektív, tárgyias költészet létrehozása.

Mozgó fénykép
-A mozi élményének szenzációja → hogyan tágítja ki a személyiséget
- hexameterben írt vers
hatástörténeti szempontból Arany János A kép-mutogató című balladájának párverse. Mindkét mű melodramatikus történetet dolgoz fel. A Babits-vers stilisztikai-poétikai bravúrja, hogy nyelvi eszközökkel adja vissza a korai némafilm technikai lehetőségeit, a vágásokat, a különböző kameraállást, sőt még a színhatásokat is. És azt is érzékelteti, hogyan tükröződik a látvány a naiv néző tudatában.

-------------------
- Sok versét cenzúrázzák (ez a legtöbb klasszikus költővel megtörtént)
- Ősmagyar verseket is írt
- Szerepversek → visszaképzeli magát történelmi korokba pl.: Vérivó leányok

A lírikus epilógja
- a kötet záró verse
- Kísérlet arra, hogy a költészet helyreállítsa a teljességet
kérdés: lehetséges-e? → Ennek mérlegét vonja le a vers
Nem összefoglalója a kötetnek, nem is ars poeticája, hanem egy újabb filozófiai-ismeretelméleti probléma megragadása: mi van akkor, ha egybeesik a megismerő alany és a megismerés tárgya, azaz az alany és a tárgy. A vers filozofikus jellegét erősítik a közismert toposzok. Schopenhauertől veszi át a bűvös kör, a vak dió metaforáját, Nietzsche Zarathustrájából való a vágy nyila és az ómega és alfa kifejezések. Az önmagábazártság problémájához illik a versforma, a szonett.

- Az ember nem tudja önmagát kívülről szemlélni
panasz: nincs lehetőség arra, hogy egységben szemléljem magam a világgal
Magunkra vagyunk hagyva a világban
A szubjektum- objektum egymásra van utalva
A költő teljes világmagyarázatra vágyik, a lét teljes megfejtésére
→ erről való lemondás: a világ az ember ellensége

---------------
- Sok irodalmi, filozófiai ösztönzés
pl.: Fekete ország ösztönzője Edgar Allen Poe

filozófiai ösztönzés: William James – A lélektan alapelvei  c. könyve
tudatfolyam elmélet: a tudat összefüggő képszalag
Babits tudatállapotokat szemléltet – Az ember lelki élete összefüggő tudatfolyam


Esti kérdés
kérdés: Mi értelme az életnek, ha úgyis meghalunk?
A tartam az, ami megkülönbözteti a bersoni emlékezetet a dátumos emlékezettől
Az ember lelki élete szubjektív idő, minden pillanat meghatározza a személyiséget
Hatalmas, retorikusan felépített, kérdésekkel tagolt, de meg nem szakított körmondatával ismeretelméleti problémát vet fel. Van-e oka, célja a világnak, a létezésnek; megismerhető-e ez az ok és cél? A vers látszólag a kérdések, és nem a feleletek sora. A kivételesen tömör, metaforikus jelzőkkel kifejezett Danaida- és Sziszifusz-képzet a világ értelmetlenségét sugallja, mint ahogy a záró sorokban megjelenő fűszál-példa is, mely tudatosan ellenpontozza az öntudatlan emlékezés áradó látomását. A felütés dajka-képe viszont az abszurditást egy fölöttünk álló erő kegyelmével, gondoskodásával, szeretetével ellenpontozza.


Gólyakalifa
Tábori Elemér történetét meséli el – tudathasadásos állapotba kerül, több éje van, emiatt több életet is él.
Az egyik én végül megöli a másikat
Emlékiratot hagy hátra: A fikció szerint ez az irat maga a regény, az olvasónak kell eldöntenie, hogyan értelmezi
Több metaforikus sugalmazás is történik az 'én'-re


Petőfi koszorúi
Konzervatív, értékőrző magatartás – jellemző Babitsra (az újítás, lázadás mellett)
A nemzeti kultúra folytonossága fontos neki
Korabeli ünnepi beszédnek is tekinthető a vers


 
4.      Bevezetés Kassák Lajos költészetébe
A ló meghal, a madarak kirepülnek
Kassák Lajos életének és munkásságának meghatározó élménye volt, hogy 12 éves korában félbeszakította tanulmányait és lakatosinasnak szegődött. 22 évesen egy faszobrásszal gyalog elindult bejárni európát, de Párizsból hazatoloncolták. Ezt az élményét először az Egy ember élete című önéletraji regényében írta le. Kassák szemben állt Kun Bélával, aki más fajta („pártos”) művészetet várt el tőle. Kassák az öntörvényű művészet mellett állt ki, így betiltották a lapját. Később Bécsbe emigrált. Fontos szerepet játszott életében az avangard népszerűsítése. Kossuth-díjat kapott.
A ló meghal, a madarak kirepülnek 1922-ben a 2x2 folyóiratban jelenik meg. Az epikai váz az 1909-10-es európai csavargás, melyet az Egy ember élete III. könyvében is feldolgozott. A műfaj átvonulás típusú vers, az elbeszélő költői én az utazás epikus emlékeit saját személyiségének jegyeivel formálja át.
A ló meghal, a madarak kirepülnek két utazást ír le. Az első a földrajzi, a fizikai út, mely meglehetős pontossággal, lineárisan vonul végig a versen. A másik út a belső utazás, a költővé válás folyamata, illetve a személyiség megtalálásának fázisai. A költővé válás egyes állomásait a kiszólások jelzik („még utóbb is költő lesz belőlem”, „én költő vagyok”, „mert akkor már költő voltam megoperálhatatlanul”, „én csak együgyű költő vagyok csak a hangomnak van éle”). Az utolsó megnyilatkozás a konstruktivizmus, illetve aktivizmus ars poeticája, mely a világ, illetve önmagunk építésére szólít fel. Az önépítés végső fázisa a sokak által dadaistának mondott zárlatban fogalmazódik meg. A csupa nagybetűvel szedett név arra utal, hogy a változó, kiismerhetetlen világban a személyiség - ha megtalálta és fölépítette magát - csak önmagára számíthat.
A sokfelé elágazó gondolati tartalom egyik legfontosabb összetevője a hittétel a forradalom, elsősorban az orosz forradalom mellett. A „szőke tovaris” ódikus-himnikus monológja a jövő felépítésének szkeptikus reményét hordozza. Erre utal vissza bizonyos értelemben a költemény utolsó sora is, mely egyszerre jelzi a történelemből való kiesettséget, a meg nem valósult magyar forradalmat, de a világ irracionalitását is.
Bár az utazás célja mindvégig Párizs, az ottani élményekről szinte alig olvashatunk. Ennek egyik oka ideológiai: az új világ immár nem ott készül, másrészt az „én láttam párist és nem láttam semmit” kitétel a Nyugat első nemzedéke Párizs-kultusza ellen irányul. Ez a fajta támadás jelentkezik a stíluseszközök szintjén is. Kassák elveti a szecessziós-szimbolista látásmódot és stiláris tobzódást. Művéből hiányzik a költői áttétel és stilizálás. „Hozzám szakállasan és vakolatlan érnek el a csodák” - azaz képeinek nagy része a valóság egy az egybeni átadására épül. Ennek fontos eszközei a köznyelvi metonímiák, illetve a szillepszis, azaz a szó eredeti és átvitt értelme egyszerre van jelen. Kassák elméleti írásaiban hangsúlyozza éppen a látszólag értelmetlen szóösszetételek kapcsán, hogy van az emberi érzelmeknek olyan tartománya, melyet a konvencionális lexika képtelen visszaadni. Ezért kerülnek be a műbe a futurizmusban és dadában is használatos „szabad szavak”. A sajátos kassáki építkezést - mely egyszerre költői és emberi program - jól példázza a hosszú vers felütése. A szavak nem a megszokott szintagmatikus rendben, illetve logikai viszonyban kerülnek egymás mellé, hanem mintegy téglákként építkezve, az egész épület áll helyt önmagáért.


 
5.      Bevezetés Kosztolányi költészetébe
Mint aki a sínek közé esett, Mostan színes tintákról álmodom, A napraforgó, mint az őrült, A játék  az különös…, Ilona, Akarsz-e játszani?, Őszi koncert, Boldog, szomorú dal, Őszi reggeli, Számadás 1-8, Életre-halálra, Európa, Esti Kornél éneke, Októberi táj, Marcus Aurelius, Halotti beszéd, Hajnali részegség, Ének a semmiről
- Szabadkán nőtt fel, meghatározó élmény számára, hogy a várost elszakítják Mo.-   tól, így ő is határon túli magyar lesz.
Nagyapja, Kosztolányi Ágoston szintén jelentős hatással van rá
Idilli gyerekkora volt
- Később, állandó utazás: új kultúrák, létmódok → ez a feszültség megjelenik a költészetében
- A nemzeti kultúra folytonossága fontos érték számára ( a XX. sz.-ban sok a rendszerváltozás)
Kötelességtudata erős: minden esetben dolgozni kell, értéket teremteni → ez feltétele a szellemi életnek
életét a pénz utáni folyamatos hajsza jellemzi
- Több, mint 360 újságba írt rendszeresen
jelentős műfordítói, költői tevékenység
- Vidéken élt, ennek hatása: befelé él, sejtelmekkel teli
- Már gyerekkorában alapvető élmény volt a halálfélelem, ez a téma már fiatal korától foglalkoztatja
- Pesten végezte tanulmányait magyar- német szakon (a németet beszélte anyanyelveként)
itt kezd barátságba Babitscsal és Zalai Bélával
Az európai kultúrára a szellemi pezsgés jellemző ebben az időszakban
Pesten kezdi el pályafutását a Budapesti Naplóval
Adyval konfliktusban áll (nem nézi jó szemmel szellemi tevékenységeit + magánéleti konfliktus)

1907: A négy fal között c. kötete (Ady bírálta ezt)

A szegény kisgyermek panaszaic. kötete 1910-ben jelent meg
- egységes hangvétel jellemzi
- A felnőtté válás nem az élet kiteljesedését, hanem elszegényedését hozza (több műben is leírja)
- Gyerekkorában: sivár, egyhangú környezetben élt → befelé fordulás
- Sokszor szereplíra: gyermeki álarc, de emögött a felnőtt szemléli a világot
- szecesszió: az életet is művészetté akarja formálni, minden tárgy műalkotás

Mint aki a sínek közé esett
- A halálfélelem pillanatát ragadja meg (a pill. Megragadása az impresszionizmushoz kapcsolja a verset)
- Kapcsolható a szimbolizmushoz is
- A beszélő az emlékezés és az összegzés helyzetét teremti meg
- patetikus, nosztalgikus, olykor régies hangvétel
- Fiktív beszédhelyzet: a múlandóság tudatosítása
ide tartozik még pl.: Mostan színes tintákról álmodom ; A rút varangyot véresen megöltük stb.

Kenyér és bor c. kötet 1920

Boldog- szomorú dal
- Az ember beilleszkedésének lelki üresség az ára
- Az élet egyszeri: fájdalmas rájönni, hogy nem mindig éltünk a lehetőségekkel
- a boldog és a szomorú közé több kötőszó is beilleszthető, ettől több módon is lehet értelmezni a címet
- az ellentét a szervező elv: két részre tagolja a szöveget
  1. részben katalógus- szerű felsorolás
  2. részben a hiány megjelenése
1917 az első összegzés a költői pályán, a férfikor első leltára. Az ifjúság és a felnőttség szembesül egymással, s a végső konklúzió, hogy a világba való beilleszkedés lehetetlenné teszi az álmok megvalósulását. Jellegzetes költői szcenírozással az éjszakába helyezi a megvilágosodást, hiszen a sötétség, az éjszaka eltávolítja a lírai ént az őt körülvevő földi világtól, mindennapoktól, s igényt támaszt a metafizikai kérdések feltételére. Az elégikus hangulatot erősíti fel a műfajhoz szorosan kapcsolódó anapesztikus lejtés.

Most 32 éves vagyok
- Idilli kép, amit halálsejtelem jár át
- Minden a halál távlatából nyer igazán értelmet –> a dolgok csak a halálsejtelemmel válnak igazán fontossá
Először mutatja föl Kosztolányi világképének legfontosabb vonását, mely alapvető módon tér el a Boldog, szomorú dal összegzésétől. A boldogság, a lét értelme immár nem metafizikai távlatokban és messzeségben keresendő, hanem a mindennapokban, a jelenidejűségben felismerhetetlen pillanatokban, az élet apró mozzanataiban.

Esti Kornél  
- 18 novella, de akár rendhagyó regényként is lehet olvasni
- A címben megnevezi a szereplőt, de egyben el is bizonytalanítja létét
- Reflexív szöveg: folyton értelmezi a fikciót
- A szerzőség és a szereplők azonossága fontos kérdés
- Formabontó: egy műfaji elvárásnak sem felel meg igazán
- Nem regény, mert nincs benne egy összefüggő történet
- DE van benne összefüggés, pl.: utazás (az út során szerzett tapasztalatok összessége: az idegenség- és nyelvtapasztalat); halál ( a részvéttel többet ártunk, mint használunk)
- A megértés nem mindig a nyelvtől függ, a nyelv nem minden
- Kosztolányi gyakran használ benne iróniát
- Sok posztmodern szöveg reflektál a műre
Hajnali részegség
címe az egyik legősibb alkotás-lélektani mozzanatra, az illuminációra utal a jelzős szerkezet mindkét tagjával. Két világot szembesít egymással Kosztolányi: a lent és a fent, a hétköznapiság és a fölöttünk álló világot. Más összefüggésben a mindennapiság és az ünnep, a bezártság és a teljesség világát. E kettő szembeállítása azonban a Kosztolányi-világkép egészében nem egymást kizáró értékű; a köszönés gesztusa valószínűleg a létezés egészére vonatkozik, melybe mind a két világ beletartozik.

Nyelvszemlélet
- Nyelvi és kulturális viszonylagosság gondolata
tapasztalatokat szerzett utazásai során
fontos, hogy milyen kultúrából származunk
- Nem hitt abban, hogy a történelem valamilyen irányba halad
A 20. sz.-ban mindenki tartozott valamilyen nézet képviselői közé (kommunista, fasiszta)
DE Kosztolányi nem állt kapcsolatban egyikkel sem

A proletárdiktatúra után megjelent az un. Pardon rovat, amit négyen szerkesztettek, de nyelvezetét tekintve Kosztolányinak kevés köze lehetett hozzá
Politika megvetése, gúnyolása jellemezte

- Az embereket összetettnek gondolta, fontosnak tartotta a különbségtételt beszéd és tett között
A művésztevékenység – Közéleti szerepvállalás kettéválasztása
- Udvariasság: A tapintat azon a belátáson alapszik, hogy az értékek rendkívül viszonylagosak
Minden attitűddel szemben méltányló magatartást folytat
- A képzelet fontos az emberi személyiség megragadásában (csak úgy, mint a cselekvés)
- K. ritkán fejezte ki személyes ítéletét
- Irodalom és politika közé éles választóvonalat húz
- A művészetnek állandóan meg kell újulnia, de a társadalomban nem kell erre törekedni
- A nemzetet nyelvi- kulturális közösségként kell felfogni
- Fontos számára a környező népekkel való megbékélés
- A hagyomány folytonossága ( a múlt hagyományait nem lehet megtagadni)
Az egyén beleszületik a kultúrába
- A nyelvről több kötetnyi esszét ír, jelentős nyelvművelő
→ idegen szavak mellőzése, helyettük újak használata
- nyelvi sokféleség: a korban ez fontos eszme volt, K. szerint a nyelvek egyformák
- Minden nyelvnek értéke van, az emlékezet a nyelv elidegeníthetetlen része
- A gondolat nem elsődleges a nyelvhez képest, a nyelv nem a gondolat kifejezésének eszköze
A szó és dolog közti kapcsolat nem önkényes, hanem motivált
- Nyelv: nemzeti karakter, szellem kifejezése
minden szellemi kincs alapfeltétele a magyar nyelv
- Nem csak mi, a nyelv is gondolkodik
- Nyelvjáték gondolata (Wittgenstein)
 a beszélők közötti viszony függ a nyelvjátékközösségektől
(a nyelvjáték lényege ilyesmi: a nyelv egy életforma része, nem emelhető ki kontextusából, másrészt a valóság leírása, a reprezentáció, amit a nyugati filozófiában a nyelv elsődleges funkciójának szoktak gondolni háttérbe szorul. )
- A szó jelentése a használatában rejlik (Wittgenstein)
- Mindennek az alapja a hagyomány

Jelentős műfordítói tevékenység
- nem csak a jelentést, hanem a hangulatot is át kell vinni egyik nyelvből a másikba
- A szövegben meg kell jelennie a szójátéknak, hogy az olvasó ugyanazt az élményt élje át, mintha az eredetit olvasná



 
6.      Krúdy Gyula elbeszélő művészete novellái alapján
Szindbád őszi útja, Szindbád útja a halálnál, Utolsó szivar az Arabs Szürkénél
Nyíregyházán született. Apja, Krúdy Gyula jómódú nyíregyházi ügyvéd; anyja, Csákányi Júlia szobalány. Krúdyt törvénytelen gyerekként anyakönyvezték, szülei csak 1895-ben, tizedik gyermekük születése után házasodtak össze.
A húszas évek novellái Szindbád megtérése címmel jelennek meg. 1929-33 között születnek az utolsó Szindbád-történetek. Az élet- és művészi utat a Purgatórium című kisregény zárja, melynek szintén a mitikus hajós a főhőse.
A századforduló, a századelő mindent kétségessé tevő, bizonytalan időszakában az írók, művészek a megtartó érték, az örök emberi keresésekor érthető gesztussal fordulnak a mítoszhoz. A kor mitológia-igénye tükröződik James Joyce Ulysses című regényében, Ady biblikus hangvételű verseiben és bibliai tárgyú novelláiban, Babits korai elbeszéléseiben és a Gólyakalifa című regényében. Az írói rendteremtés egyik lehetséges formája volt a készen kapott mitológiai életséma alkalmazása - így talál rá Krúdy is a keleti mesehősre.
Krúdy a Szindbád nevet az Ezeregyéjszaka meséiből, gyermekkorának kedvenc olvasmányából vette. Az első Szindbád-elbeszélések - az első öt út - még struktúrájukban is az Ezeregyéjszaka hőséhez és történeteihez igazodnak. E novellák alapszituációja: Szindbád elszegényedése, hogy volt szegény és gazdag, az eredeti mese indításához kapcsolódik: „... apám kereskedő volt, mégpedig a legelőkelőbb és leggazdagabb polgárok közül. Még kisgyerek voltam, amikor meghalt, és rámhagyta a vagyont, az ingatlanokat meg a majorokat. Felnőttem és rátettem mindenre a kezemet, finom ételeket ettem, finom italokat ittam, fiatalemberekkel barátkoztam, finom öltözékekben cifrálkodtam, barátaimmal és társaimmal csavarogtam, és azt hittem, hogy ez örökké fog tartani, és hasznomra lesz. És ez így folyt egy ideig. Egyszer aztán mégis megjött az eszem: felocsúdtam léhaságomból, és észrevettem, hogy a sok kincs - volt, nincs, a sok szép ezüst elszállt, mint a füst, s amim volt, elvándorolt.” Az apa korai halála, a tékozló élet és a kifosztottság-érzet ott munkál a Krúdy-novellákban is.
Az Ezeregyéjszaka hét utazásához képest Krúdy-Szindbád öt ’igazi’ utat tesz. „... miután írói fikciójának megszerezte a szindbádi leszármazás hitelesítését, az ezeregyéji (nála ’sztambuli’) Szindbád helyébe észrevétlenül belopja Krúdy-Szindbádot, a mítosznak most már nincs szüksége az Ezeregyéjszaka kezességére: nagykorúsodott, kezeskedik saját magáért.” (Rónay György)
Szindbád alakja ugyanakkor az elbeszélő lírai hasonmása, alteregója is. Ez a művészi megoldás lehetővé teszi, hogy a problémákat az alkotó az alakmásra vetítse, kilépjen önmaga köréből, új nézőpontot találjon. Még akkor is, ha az alteregókban sok az életrajzi elem, a személyes mozzanat. A tízes évek magyar irodalmában gyakori ez az elbeszélői-lírai magatartás (Kosztolányi Dezső szegény kisgyermeke, Babits Gólyakalifa című regényében Tábory Elemér, Ady Endre Margitája). Az alteregó szerepeltetése kihat a novella kompozíciójára is. Nem a történet válik fontossá, nem szilárd, logikai vázra épül a cselekmény, hanem a főhős hangulata, érzelmei állnak a középpontban.
A hídon (Ötödik út) című novella egy utazás története. A halálra készülő Szindbád elhatározza, hogy felkeresi azt a kisvárost, ahol katonáskodott. A tényleges, a térben megtett útnál fontosabb a múlt felidézése, az emlékek közötti utazás.
A századforduló egyik legfontosabb élménye az idő átélésének újfajta lehetősége, az új időviszonyok tudatosulása. Henri Bergson (1859-1941) francia filozófus Teremtő fejlődés 1907 című művében megkülönbözteti az objektív, a mérhető időt és a tartamot, a szubjektív időt. A kettő együtt van jelen életünkben, alakítva, formálva személyiségünket. „A tartam a múltnak folytonos haladása, mely rágja a jelent és duzzad, amint előremozog. Ha a múlt szüntelenül nő, akkor határtalanul meg is marad.”
Szindbád utazásai során az objektív idő mindent átformáló, megváltoztató hatásával találkozik. Szerelmei szépségét kikezdi az idő, gyakran már csak a lányukkal találkozik; ő maga fáradt, ősz hajú úriember lesz. A reális idő az, amelyik megkérdőjelezi, nevetségessé vagy keserűvé teszi emlékeit, az emlékekben élő érzéseit: „Szindbád hosszasan, elmerengve, álmodozva nézte a saját képét a medaillonban. Nini, milyen furcsa bajusza volt akkor, és haja milyen hullámos, mint egy fodrászé...”. De az élet változásával, az idő múlásával együtt éli át az élet változatlanságát, állandóságát is. Ennek legfőbb bizonyítékai a kisvárosok: „A városka (melyben Szindbád egykor katonáskodott) mintha mit sem változott volna. Némely vidéki város, a hegyek között, völgyekben, mintha századokig aludna, ha egyszer elalszik... Egy téren valahol egy boltajtó nyikorgott, és egy kis csengő csilingelt, és Szindbádnak úgy tűnt fel, hogy huszonöt év előtt sötét estéken ugyanúgy sírdogált az ajtó, csengett a kis csengő gyertyákért, olajért járó cselédlányok keze alatt.” Ezt az élményt erősítik fel a kisváros megálló toronyórái, melyek olyan időt mutattak, „amilyen talán soha sincs.”
A múlt képei, hangulatai nem vesznek el, hanem újra felidézhetőek. Nemcsak a városok, a tárgyak, a személyek bizonyítják az élet folytonosságát, hanem az élmények felidézhetősége is. E bergsoni tétel szép képi megfogalmazása olvasható a novellában: „... és mindjárt ezután valahol, valamerre katonák trombitáltak, és Szindbád sétapálcáját, mint egy kardot, hóna alá kapta, és bokázó, friss lépésekkel indult most már az A. Marchali-féle cukrászbolt felé, mint egykor hajdanában... Hátranézett, hogy miért nem csörögnek a sarkantyúk a sarkán.”


 
7.      Bevezetés József Attila költészetébe

Tiszta szívvel, Klárisok, Medáliák, Ritkás erdő alatt, Téli éjszaka, Reménytelenül, Óda, Eszmélet,  A Dunánál,  A bőr alatt halovány árnyék, Én, ki emberként, Két hexameter, Ki-be ugrál...., Thomas Mann üdvözlése, Ars poetica, Nagyon fáj, Kész a leltár, Nem emel föl, Bukj föl az árból, Születésnapomra, Hazám, Tudod, hogy nincs bocsánat, „Költőnk és Kora”, (Le vagyok győzve...), (Talán eltűnök hirtelen...), (Karóval jöttél...),(Íme, hát megleltem hazámat...)
- Másod modern (utó modern) költőként tartják számon
- Jelentős avantgárd vonások
- A szoc. realizmussal ellentétes irányzat
- A montázstechnikája alapján nevezhetjük avantgárdnak, nem lineáris szerkesztésű
- Jellemzőek a beszédtöredékek (kérdéses, hogy hol és kik közt zajlanak a párbeszédek)
- Sok önkioltó kép: képként észleljük, de amikor a figuratív jelentésével szembesülünk, megsemmisül
- A versekben több különálló szólam, hang van, nem integrálható egy szubjektumba (pl.: Eszmélet)
- Szublimáció (Freud)

-Meghasadt ’én’ különböző témákban jelenik meg:
* anyakomplexum
* Gyermeki- felnőtti én
* Kielégíthetetlen szeretetvágy (ill. szexuális vágy)
* Az apa utáni vágyódás

Ez a megoszlott, többrétű ’én’  másod modern vonás
- Új szerelemfelfogás jelenik meg: intenzív testi- lelki szerelem (nem csak menedék)

- A másod modern nyelvfelfogása:
* A nyelv nem áll korlátlanul a rendelkezésünkre, önálló élete, akarata van, ami a miénk fölött áll
* J. A. sokféle nyelvvel kísérletezik
-Tóth Árpád, Ady, Juhász Gyula imitációk (főleg a korai verseiben)
-népies költészet (20-as, 30-as években) pl.: Klárisok
A Kalevala és az új népiesség vannak rá hatással
-gnómaszerű, sűrű versek

Tiszta szívvel
- A hiány határozza meg az életet (tradicionális kapcsolatoktól megfosztott élet)
- Intertextuális utalások pl.: Szózat
- Kísértés szövi át: az élet eladása az ördögnek
- Öntörvényű hang megszólalása
- Biztonság utáni sóvárgás
- újítás – hagyományőrzés ellentéte
à feszültség

Klárisok
- Népies hangütés, de merész, szürrealista képtársítás
- Nyugtalanító, irritáló képek
- Udvarló vers: a kedves alakját idézi fel, erotikus képek
- A díszítő elemekben a körülfonás, ölelés jelenik meg
- A rút és szép közel áll egymáshoz
à élet és halál közelisége
- Szorongás, fenyegetettség pl.: Kenderkötél nyakadon
- A kláris és a kenderkötél is nyakba való
à a szerelem és az élet is nagyon törékeny

Ritkás erdő alatt
Víziószerű látomás
A szemlélődésnek különös tere jelenik meg
A táj szürreális térben jelenik meg
A lírai én kiléte megfoghatatlan
A beszélő tudatalatti magatartása vetül ki a tájra
A zeneiség összhangot sugall (pl.: bogárka)
Merengő magatartás: lelki, szimbolikus táj kivetülése, nehezen azonosítható képek
Toposzok, motívumok: személytelenség (20-as, 30-as évek jellemzője)
Képi közhelyek felfrissítése, megújítása
A kép, amit szemlél, végtelen, a szemlélő élete azonban véges


Téli éjszaka
Lírai közvetlenség pl.: „Légy fegyelmezett” – felszólítás, vonatkozhat önmagára,és az olvasóra is
Több értelmezési sík lehetséges
Az észlelő és értelmező ’én’ néha elmozdul egymástól
Bölcseleti sugallat, de nem tudjuk képként megragadni
Sok érzékterületet érintő képalakzatok
Lételemző vers: tragikus világkép rajzolódik ki
à sérülékeny emberi lét
Emberi képek, amik embertelenséget mutatnak
à paradoxon
Kísérletet tesz a világ kaotikusságának elrendezésére

Reménytelenül
Az általános emberi lét megjelenése: a végtelen magány határozza meg , ahol nem számíthatunk senkire
à kudarcot vallunk
„homokos, vizes sík”
à kortárs filozófiai kép: Az ember úgy tűnik el, ahogy a víz elmossa a homokban a lábnyomot

Óda
emlékezés + vallomás + tájköltészet
Szemlélődő magatartás
A szerelem felmagasztalása (szerelem = a magány enyhítője)

A címben jelölt műfaj két legfontosabb alkotás-lélektani mozzanata, az eleváció és az illumináció. A felütés sajátos és jellegzetes József Attila-verskezdés, a meditációs helyzetet teremti meg. A helyzet egyúttal képi szinten is jelzi a felülemelkedést, a dolgokra, érzelmekre, világra való rálátás lehetőségét. Az első egység József Attilától szokatlan módon egy otthonias, bensőséges, meghitt világot és hangulatot tár elénk. Egyúttal előrevetíti a vers egyik legfontosabb gondolatát az öntudatlan emlékezés révén: ember és világ, ember és természet ellentéte feloldható, az egység és harmónia megélhető. A második egység elemi erejű felkiáltása után a hangsúlyos helyen elhelyezett oximoronok révén (a távol közelében, édes mostoha) szintén a világban fellelhető ellentétek kiegyenlíthetőségéről szól. A szerelmi érzés képes betölteni és humanizálni a világot. A harmadik egység első versszaka a szerelmes versek jellegzetes költői megoldásával hasonlatsorozattal próbálja érzékeltetni és kimondani az artikulálhatatlan érzelmet. Az anaforikus szerkezetben a hétköznapi, konvencionális hasonlatok váltakoznak a meghökkentővel és eredetivel. A második versszak a szerelmi érzés természettudományos törvényeken alapuló magyarázata. A harmadik versszakban az összes érzékelési terület a kedves alakját idézi. Az állandóság és változás nehezen megragadható törvénye érzékletessé válik a szerelmi érzésben. A 4. egység az emberi biologikum, az anatómia példáin keresztül szól az emberi test csodájáról, a mikro- és makrokozmosz egységéről, az egyéni és társadalmi-szociális létezés harmóniájáról. Az ábrázolás funkcionális naturalizmusát oldják és átlényegítik a szakrális kifejezések, illetve rájátszások. Az 5. egység nehezen értelmezhető módon szól a létezés esetlegességéről és a törvény bizonyosságáról. Hogy mit takar a két fogalom, az nem is annyira a versből, mint talán az életmű egészéből magyarázható. A zárójeles hozzátoldás a megvilágosodás képi ábrázolása révén egyszerre utal vissza az átélt, megtapasztalt élmény elementáris erejére, de arra is, hogy ennek nagysága egyszeri és megismételhetetlen, s ennek hiánya ezentúl rávetül a lírai én életére. A Mellékdal a maga népdalszerű egyszerűségével a megélhető szerelem élményét villantja fel, ellentétben mindazzal, amit a meditációs folyamat révén a lírai én megtapasztalt és átélt. Ebben az értelmezésben műfaji szintézisről van szó: az óda emelkedettségét a dal egynemű élményvilága elégiává minősíti át.

Eszmélet

Vallomásos szöveg, létösszegzés, számvetés
à követi az életrajzot
Különböző Magatartásformák tárházaként is olvasható
lezárja a 29-33-as költői korszakot, s motívumaiban, poétikai megoldásaiban előrevetíti a kései nagy létösszegző verseket. A cím egyszerre jelzi az eszmélkedés, megvilágosodás folyamatát és az eszmélkedés eredményét, a megvilágosodás tényét. A lírai én a költő, illetve a költészet feladatát a szemlélődésben látja. A vers 12 számozott egységével 12 lehetőség, nekifutás ember és világ törvényeinek megismerésére. A költemény nem a meditációs folyamatot rögzíti, hanem annak végeredményét, az abból levont következtetést. Ebből fakad az erőteljes szentenciózusság, gondolati és formai letisztultság. Az első két egységben álom és valóság szembeállítása történik. Az álom sokszínűségében, látszólagos rendezetlenségében is egy szabad világ képét adja, melyben mindennek megvan a rendje és rendeltetése, azaz szabadság és determinizmus, szabadság és rend ellentéte feloldódik. A valóság az egyszínű és rab világ képét mutatja. A továbbiakban József Attila legfontosabb kérdései: a személyiség önelvűségének megtartása, a kint-bent ellentéte, a bezártság és fenyegetettség.
Az irodalomtörténet az 1936-37-ben keletkezett költeményeket kései, összegző vagy leltárverseknek nevezi. A két év termése József Attila világszemléletének, poétikájának és poézisének kiteljesedését jelenti. Az életrajzi-eszmei hátteret a következő tények adják: egyre erősödő betegsége, az elme kétségbeesett küzdelme a tisztánlátásért, a személyiség megtartásáért és megőrzéséért; a pszichoanalitikus kezelés - ha akaratlanul is - nem oldotta, inkább tudatosította betegségét. (Csak 1943-ban írták le az Egyesült Államokban József Attila feltételezhető kórisméjét, az ún. határeseti betegségét.) Reménytelen küzdelem a megtartó közösségért, a társért, még akkor is, ha van magányt oldó eszmei közösség (Szép Szó), és van társ, Flóra. Fölerősödik a nemzet sorsáért való aggódás. A Szép Szó révén bekapcsolódik a kor eszmei-politikai küzdelmeibe, a népi-urbánus vitába. Félelemmel és féltéssel tölti el a fasizmus előretörése, a demokratikus eszmék háttérbe szorulása. Szembe kell néznie a korábban vallott bolseviki kommunista eszmék eltorzulásával, embertelenségével, a baloldali eszmék és erők gyengeségével és megosztottságával.
A Dunánál
az 1936-os könyvhétre megjelent Szép Szó kiadvány, a Mai magyarok régi magyarokról című esszékötet nyitóverse. Az alkalmiságra utal a címet felidézve az utolsó előtti versszak felszólítása is. A vers hármas felépítése kísérlet a klasszikus pindaroszi ódaszerkezet felújítására. A Duna egyszerre konkrét és jelképes értelmű a versben. A folyó látványa indítja el a meditációs helyzet felvázolása után a lírai én gondolatmenetét. A folyó azonban a legősibb bölcseleti attribútum, már Hérakleitosznál a pantha rei gondolatában az állandóság és változás egységének kifejezője. A Duna azonban a vers kontextusát tekintve, illetve a költemény alkalmi jellegéből is következően a környező népek - eltérő történelmi sorsuktól függetlenül - egységét és egymásrautaltságát is jelképezi. Nem utolsó sorban azonban kifejezi a József Attila-i szemlélet és világértelmezés tágasságát is. Az első szerkezeti egység a pindaroszi ódafelfogásnak megfelelően a tárgyhoz való odafordulást jelképezi. A lírai én jellegzetes magatartásformája, a szemlélődés és meditáció nem a világhoz való passzivitás kifejezője, hanem éppen a világ megértéséhez adekvát magatartás. A második egység a tárgyról vallott felfogás kifejtése. Rendkívül sokrétű filozófiai-eszmetörténeti gondolatot sűrít össze a harmadik versszakban József Attila. Éppúgy föllelhetjük benne a bergsoni időfelfogást a szubjektív és objektív időről, a tudat mozgófényképes jellegéről, mint ahogy Freud tudattalanról szóló tanítását, illetve Jungnak az archetípusról való szemléletét is. A második részt szervező kép az egy, az egység, a keleti filozófiák tanításához éppúgy kapcsolódik, mint Plótinosz gondolataihoz, aki mindent az Egyre vezetett vissza. A hellenisztikus gondolkodónál is a kezdeti ősegységből alakult ki a kettős világ. A harmadik rész, mely a tárgyból levonható magatartásformát és mintát tartalmazza, erőteljes kezdősorával a történelmi-szociális egységet hangsúlyozza, 1936-ban, az erősödő fajelmélet időszakában hittétel az embereket, emberiséget a fajon, származáson túl összekötő lényegi-nembeli összetartozása mellett. A lírai én egyúttal föllép a szelektív emlékezet és történelemfelfogás ellen, lett légyen az osztályszempontból teleologikus, avagy a nemzeteszme jegyében kisajátított. Az utolsó strófa a sor elejére vetett és itt nyomatékosított E/1-ű személyes névmással az én szerepét és feladatát hangsúlyozza. A bonyolult filozófiai és bölcseleti fejtegetés után az első mondat egyszerű kijelentése („Én dolgozni akarok”) rendkívül nyomatékossá válik. A munka József Attilánál az értelmes és célirányos emberi cselekvés kifejezője. Megfogalmazza a múlt-jelen-jövő egymáshoz való viszonyát, immár az első két rész felismerése jegyében: a múlt bevallása és számbavétele lehet a kiindulópontja a jövőbe irányuló jelenbeli cselekvésnek.


 
8.      Bevezetés Szabó Lőrinc költészetébe
Kalibán, Az Egy álmai, Semmiért Egészen, Különbéke, A nyugodt csoda, Képzelt képzeleteddel,  Nemcsak terólad, Így döntöttem!, A földvári mólón, Mozart hallgatása közben
 
1908-18: Debreceni Református Kollégium
magyar- német- latin szakon tanul
Barátság Babitscsal 
Grafomán volt (kényszeres írásszenvedély, bárhol, bármilyen helyzetben tudott írni)
Mikes Klára- bonyolult házasság, közben más nőkkel is kapcsolatban volt pl.: Flóra

1920-as évek
Kötetek ebből a korszakból:  Föld erdő Isten; Fény, fény, fény; A sátán műremekei

- Az egyén, szubjektum elmagányosodása, szétesése
- Meghatározó: Babits élmény (= szimultánizmus, montázsszerkesztés), avantgárd, expresszionizmus
-- > egyidejűleg több térben, több időben hangzanak el a szólamok: a lírai én megoszlik a szólamok között
pl.: J. A.- nak is voltak ilyen próbálkozásai

- Személyiségválság (a 20. sz.-i szubjektum válságának kifejezése)
zaklatottság, fenyegetettség érzet – ezek miatt keresi az idillt, mesterséges idillt hoz létre, amelyek hasonlítanak a bukolikus idillre

Föld erdő Isten kötetben: A tájban, szerelemben keresi a megélhető harmóniát
Fény, fény, fény: A pénz irányítja a világot – kiszolgáltatottság

Kalibán
- értékek megtagadása,lázadó magatartás
à nem lát kiutat a pénz uralta világból

Az első pályaszakaszában a jobboldali politikához kötődött
Nem politizált komolyan, de gondja lett egy vers miatt (A vezér)
à Hitler istenítését magyarázták bele ebbe a versbe (Sz. L. nem ilyen szándékkal írta)
igazolóbizottság elé kellett állnia
A versben a tömegpszichózist vizsgálja, hogyan hathat ez egy egész népre, hogyan befolyásolja az embereket (de NEM Hitlerről szól)

1932: Te meg a világ c. kötete
A világ és az „én” ellentétes természetű
A társadalmi és a biológiai lét ellentéte
A személyiség foglya a világnak, nem tudja kiteljesíteni magát, és önmaga világának is a rabja: nem tud uralkodni a szenvedélyein

Két alak: aktor (cselekvő én) és a szemlélő én
szemlélő: ráció, szigor, tárgyszerűség
cselekvő: indulatos, szenvedélyes

1936: Különbéke
- Epikus versek: mintha történetet mesélne el
à életképek, pillanatok
  A korlátozott lét lehetőségei közt felfedezi a szépet és jót: főleg érzékelési tapasztalat
A gyerek szemével próbálja újraértelmezni az életet

1938-ban megjelent a Harc az ünnepért c. kötete
ezután: gyűjteményes kötet
a háború alatt nem volt új kötete

- Jelentős műfordító ( Shakespeare, Goethe, Puskin, Heine)

Tücsökzene
Az utolsó kötete: lírai önéletrajz
à mintha újraépítené az életét
nem lineárisan előrehaladó
sok létbölcseleti kérdés, számvetés, önreflexió
az egész köteten végigvonul a tücsökzene kifejezés

Az egy álmai ( Te meg a világ kötetből)
A szubjektum szemben áll a világgal
A címben az „egy” arra utal, hogy egy a sok közül, valaki, aki egy zárt egységet alkot.
Magányosak vagyunk, ránk zárul a világ
Erősen vitázó szöveg: Belső vita tanulságait összegzi (nem mutatja a vita előzményeit)
bölcsességek, gnómák, következtetés
à nem mondja el, hogy jut a belátáshoz
J. A. kései versei hasonlóak
Nem tudunk mit kezdeni az idegenséggel, feloldhatatlan
Alapvetően mindenkinek igaza van, nincs egy alapigazság
Az élet szövevényességét leíró képek (Pilinszky fogja ezeket felhasználni saját költészetében)
A tömeg szemben áll vele, nem engedi, hogy megszabaduljon ettől a világtól
A belső világba való szökés a cél, belső szabadság


Semmiért egészen
Öntörvényű szerelemfelfogás, nehezen elválasztható az önzéstől
A szerelem utáni vágy az egyetlen, ami lehetővé teszi a belső szabadságot
Önfeladás kérése a másik féltől – A két fél közt kölcsönös függés


 
9.      Bevezetés Radnóti Miklós költészetébe
 
Mint a bika, Járkálj csak, halálraítélt! Tétova óda, Sem emlék, sem varázslat, Nem tudhatom, Ötödik ecloga, Hetedik ecloga, Levél a hitveshez, À la recherche, Erőltetett menet, Razglednicák
 
Önazonosságának meghatározásában 4 eszmekör játszott szerepet:
1. zsidóság
2. katolicizmus
3. baloldali elkötelezettség
4. magyarság tudat

1. Nem a zsidó vallás szellemében nevelkedett (viszont a család zsidó vallású volt)
a teljes asszimiláció híve volt

2. Ebben a korban több könyv is született Jézusról, ezek hatással voltak rá → katolicizmus
Sok katolikus témájú verset írt, ilyen pl. az Aprószentek ciklusa (1931)
→ egy versben saját magát hasonlítja Krisztushoz, egy másikban pedig             szerelmét Máriához
ilyen témájú versek még pl.: Emlék, Nyolcadik Ecloga stb.

3.Kötelességének érezte az elesettek segítését és a társadalmi igazságtalanságok elleni felszólalást
DE nem volt marxista, a baloldali elkötelezettség nem volt erős, inkább csak a hazafias verseiben jelent meg

4. -A hazahétköznapi személyes terekben, helyekben, személyekben mutatkozik meg nála
- Minél inkább azonosul a magyarságtudattal, annál inkább szembesül a zsidóságával, és ezzel együtt a halálélménnyel
- Szellemi tevékenységekbe menekül, főként a versírásba → öntudatot ad neki
a költészet által egy másik valóságba tud menekülni

Mint a bika (1933)
- önmegjelenítő vers: saját, személyes sorsát jeleníti meg
- Az ember elállatiasodásaként is értelmezhető (ember = bika)
- idő- és értékszembesítő vers: a múlt értékeit a jelen értéktelenségével szembesíti
→ ez elégikussá hangolja a szöveget: kiszolgáltatottság, fenyegetettség megjelenése
- Utal klasszikus költőkre is pl. Petőfire: A sors vállalása Petőfire jellemző motívum pl.: „ott essem el én, a harc mezején...”
Az anaforikus szerkesztéssel két idősíkot és magatartásformát szembesít egymással. A múlt, a fiatalság jellemzője az önfeledt élet, mely figyelmen kívül hagyja a veszélyeket. A jelen magatartásformája tudomásul veszi a veszélyt, s a nem-menekülés helytállását hirdeti. Megjelenik a jellegzetesen radnótis költői megoldás, a kolofont idéző zárlat, mely mintegy szentenciózusan foglalja össze a vers üzenetét.

Járkálj csak halálraítélt
- Metaforikus táj: szorongó, reszkető lélek kivetülése
- Az egyetlen követhető magatartás a jézusi magatartás: eszmei és erkölcsös
önvallomása nem elsősorban poétikai, hanem etikai jellegű. A tisztaság és a helytállás keménysége nem egymást kizáró, hanem feltételező erkölcsi magatartásformák. A halálraítéltség pontosan még nem körvonalazott fogalom, valószínűleg egyszerre érvényesül benne az emberi halandóság egzisztencialista felfogása és a történelmi fenyegetettség megsejtése.

Tétova óda
- Felmagasztalja a szerelmet, DE hétköznapi képekkel teszi
- A szöveg olyan, mintha abban a szituációban születne meg, amikor a költő éppen szerelmet vall a kedvesek. Olyan, mintha betekintést engedne a műhelyébe. A szavak keresése, az érzelmek kifejezésének nehézsége megjelenik írásban is.
Radnóti szerelmes verseinek egyik alaprétege a boldogság. A költő a szerelemben biztonságot talált a világ támadásaival szemben. A boldogság és a biztonság köznapi jelentéktelenségek segítségével ölt alakot: a rendkívüli a nagyon is megszokottban jelenik meg. Ez magyarázza versének címét is. A "tétova" szokatlan és ellentétes jelző az óda mellett. A tétovaság bevallása a vers mások alaprétege.
A modern költő gyakori "fogása", hogy a versírást is beleírja a versbe. Elpanaszolja, hogy nem tud verset írni. A XX. századi költészetben a kifejezéssel való birkózás általánosabbá válik. A szavak elértéktelenedése az emberi kapcsolatok válságát is jelzi. 
Ragaszkodni a szavak eredeti jelentéséhez az erkölcsi helytállás mércéje is lett; Radnóti számára különösen. Ezért zárul a vers egy költői hitvallással - mely ebben a környezetben kicsit szokatlan.

A'la rechenche
- A felidéző lés felidézett 'én' egymásba játszanak idősíkok és terek szintjén
- kulturális értékekkel telített hagyomány birtokában van
- Eclogák hangulatát idéző ritmus és nyelv → idill megjelenése
címe Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című regényére utal, mely Bergson filozófiájának és időszemléletének legteljesebb művészi tükrözője. Radnóti műve is az önkéntelen emlékezés bergsoni tételére épül. A múlt átértékelődik a jelenben, átírja és átformálja a jelent, elszakíthatatlanul része személyiségünknek és életünknek. Másrészt az elégia a horatiusi non omnis moriar (Melpomenéhez) elv felélesztője, ám már nem a költészetre vonatkozóan, hanem az élet apró mozzanatainak megtartó erejében bízva. Radnóti emlékezéstechnikája - lélektanilag is hitelesen - a szinkronitásában nem kellően értékelt élmények és élménytöredékek felidézésén alapul.

Nyolcadik Ecloga
- Ószövetség és keresztény kultúrkör motívumai
- Intertextus: Bibliával illetve Vergilius eclogáival
- A végkicsengés: Az ember nem tanul a bűnökből és hibákból – reménytelen
A vers dokumentumjellege - akárcsak a Hetedik eclogáé - megkerülhetetlen.

Razglednicák
lengyelül jelentése: képeslap
A Bori- noteszből előkerült versek
Nem töredékesek, be vannak fejezve
négy lírai képeslapja magába sűríti a Bori notesz formai és világképi jellemzőit. Az első tábori képeslap a háborús világ expresszionista képeit szembesíti az emlékek révén megidézett idillel. A másodikban a természet emberfeletti és embertől idegen, ily módon ironikus idillje kerül párhuzamba a háború képeivel. A harmadikból végérvényesen kikerül a harmónia, csak a határozott, nyers, naturalista-expresszionista költői képek vannak jelen. A záró versben a lírai én egyszerre ábrázolja önmagát kívülről és belülről, de már mindenféle remény nélkül, a valóság brutalitását elfogadva.
Radnóti az antikvitástól a kortársakig fordított, leginkább azoktól, akiket valamiképp rokonának érzett, s még a formaviláguk legapróbb árnyalatait is nagy gonddal adta vissza. Ide kívánkoznak, bár még inkább eredeti versei közé sorolhatók a saját nevének anagrammájából kitalált angol költő, Eaton Darr nevével aláírt fiktív műfordításai. Néhány versből álló ciklusukat aligha tekinthetjük pusztán költői tréfálkozásnak: a nonszenszlíra hagyományát szürrealista ötletekkel elegyítve, saját korának képtelenségeit gúnyolja bennük.
 


 
10. Bevezetés Illyés Gyula költészetébe
 
Szomorú béres, A ház végén ülök, Három öreg, Nem menekülhetsz, Haza, a magasban, Megy az eke, Egy mondat a zsarnokságról, A reformáció genfi emlékműve előtt, Bartók, Szekszárd felé, Dőlt vitorla, Koszorú
 
Költő, dráma, regény és esszéíró, műfordító. József Attila generációjához tartozik. Életművében a népi, nemzeti és egyetemes értékek ötvöződnek. Egyfajta morális igényesség jellemzi művészetét. Szerepe a ’45 utáni magyar kultúra arculatának kialakításában meghatározó.
 
Élete
1902-ben született Rácegrespusztán. Ősei cselédek voltak. Apja uradalmi gépész. Iskolái: Dombóvár, Pest. A forradalmak alatt részt vett a politikai mozgalmakban, vöröskatona. 1921-ben beiratkozik az egyetem magyar-francia szakára, de nem kezdte el, mert emigrált Párizsba, 5 évet töltött itt. Kapcsolatba került a francia avantgárddal.
1926-ban hazajött és Kassák Lajossal szerkesztette a Dokumentum című folyóirat. 1928-tól a Nyugat munkatársa. 1941-44 között a Magyar Csillag című folyóiratot szerkesztette. 45 után a Nem-zeti Parasztpártnál képviselő. Az 50-es években tartózkodik a közéleti szerepléstől. Az 1960-as évek-ben magyar irodalmi élet vezéralakja lesz. A 70-es években a határon túli magyarok sorsáért emeli fel a szavát. 1983-ban halt meg.
 
Egy mondat a zsarnokságról
A vers 1956 nemzeti dala, egyfajta kordokumentum. Ugyanakkor a versnek a tárgya: minden kor zsarnoksága. A mű mintája Eluard A szabadság című költeménye. Formája litániára emlékeztet. Rendkívül monoton a versépítkezés.
A vers címe: Témamegjelölő, egy elvont fogalmat definiál a költő. Szerkezete: Egyetlen több-szörösen összetett mondtat, melynek az alapmondata: Hol zsarnokság van ott zsarnokság van. Történelmi háttere az 50-es évek. A zsarnokság évei, ez a Rákosi-korszak.
A vers első fele: A zsarnokság jellemzői és a XX századi megnyilvánulási formái.
A vers középső része: A zsarnokságnak a művészetben való megnyilvánulási formái.
A vers harmadik fele: A zsarnokság megjelenése a magánéletben.
 
Bartók
A zeneszerző halálának 10. évfordulójára írta, 1955 októberében. A Színház és Mozi című heti-lapban jelent meg. Műfaja: rapszodikus óda. A vers első részében a költő Bartók zenéjének kritikusai-hoz szól. A költeményt az indulat formálja. A rettenet kimondásának jogáért emeli fel a szavát. Ellen-tétet állít a Bartók zenéjét szeretők és az azt elutasítók között. Első csoport számára Bartók zenéje vi-gaszt, a második csoport számára hangzavar. A költő értetlenül szemléli azokat, akik nem ismerik fel Bartók zenéjének népi gyökereit.
A következő rész a „Bánatomat sérti” kezdetű sortól Illyés Gyula Bartók küldetésére utal. Azt hangsúlyozza, hogy a kor zaklatottságát nem lehet verklifutamokkal kifejezni. A zene szerepe: a disz-harmónia kifejezése, ami a társadalomban és a lélekben egyaránt jelen van.
A művészet feladata: katarzist teremteni, rádöbbenteni az embereket az élet zord igazára. Mo-dern ars poétika, egyben Illyés Gyula költői hitvallása is.
Az utolsó szakaszban a vers menete lelassul. A költő a pátosz hangján fejezi ki Bartók iránt tiszteletét. Összegzi a vers témáit, gondolatait. Pozitív kicsengésű a vers, mert hogy a zene emberi jövőt ígér.
Zaklatott, egyenlőtlen hosszúságú sorokból és változatos rímképletű versszakokból áll. A szerkezet íve leginkább egy spirálvonallal írható le, ugyanis a motívuma újra és újra visszatérnek és ezek viszik tovább a költeményt. Sok a retorikai alakzat, felkiáltás, párhuzam, kérdés, ellentét.
 
Koszorú
1970-ben írta a Kortárs folyóiratban jelent meg. Szabad vers, a nemzeti közösségi élmény legszebb vallomása. Kemény felütéssel indul a költe-mény. Hatásos késleltetés után mondja ki a költő, hogy a vers tárgya a magyar nyelv. Az első részben az idősík a jelen. A szavak a tűz képét asszociálják. Majd a kép átalakul és a kígyó hasonlatban folyta-tódik a gondolat. A második részben a költő visszalép a múltba a történelem századait idézi. Felsorolja azokat az embereket, akik a nyelv épségét megőrizték.
Az utolsó részben egyre sodróbbá válik a mű menete. A költő birtokos jelzők sorozatával szól a magyar nyelv milyenségéről. Az idő és a tér fokozatosan tágul. A vers tetőpontján megjelenik a lírai én és megvilágosodik a cím jelentése. Minden elismerés, amit a költő kaphat, a nyelvet illeti. Verszár-lat patetikus hangvételű: a költő tiszteletadása, tanúságtétele.
 
Puszták népe
Műfaja irodalmi szociográfia, mely átmenet a tudományos szociológia és a szépirodalom között.
A kiszolgáltatottságot, a cselédsorsot is bemutatja a mű. A műnek nincs regényszerű cselekménye. Tárgyilagos leírást ad a pusztai cselédek életének általános, mindenkire és mindenhol jellemző vonásairól, a hazai nagybirtokrendszer sajátosságairól, melyet saját emlékeivel tesz érzékletessé. A műben a változatlanság uralkodik, egy változás azonban mégis megjelenik, a család kiemelkedhet osztályából. Időben három korszakot, három nemzedék sorsát mutatja be az író. A nagyszülőké a kiegyezés kora, a szülőké a századelő, ez a kor adja az író gyermekkorának emlékeit is, végül a harmincas évek, a megírás és szembesítés ideje.
A nagyszülők korára, a kiegyezés korára nosztalgikusan tekint vissza.
 


 
11. A regényíró Németh László
 
Németh László a Nyugat második nemzedékének jelentős alkotója. Rengeteg műfajban alkotott: esszé, regény, dráma, vers, kritika, műfordítás. A népi írói mozgalom egyik legjelentősebb alakja.
 
-    Esszéiben a magyar társadalom sorskérdéseivel foglalkozik.
-    Nemcsak a magyarság helyzetén gondolkodott: a közép- és kelet- európai népek sorközösségét is hirdette.
-    A regényíró Németh László társadalmi, lélektani problémákat ábrázol (Gyász à lélektan, Bűn à társadalom).
-    Hősei illetve hőseinek erkölcsisége ellentétben áll környezetük kisszerűségével.
-    A hősöket kettőség jellemzi, egyrészt a szolgálat és felelősségvállalás a közösségért, másrészt a közösségtől való idegenedés.
-    Hősei küzdenek énük valamelyik felével, vagy éppen a közösséggel à a küzdésben szentté vagy szörnyeteggé válnak
-    Négy regényének középpontjában hősnő áll (Iszony, Irgalom, Gyász, Égető Eszter)
-    Rendkívül modern, hogy egy adott problémát női látószögből próbál megvilágítani.
-    Ezek a hősnők párhuzamba állíthatók a görög mitológia hősnőivel, istennőivel à a XX. századi kultúra archetípusait, ősképeit keresi bennük.
 
Iszony
Keletkezése: 1942-ben kezdte el írni a Kelet Népe című folyóirat számára, de csak 147-ben fejezte be.
Cselekménye
Egy házasság történetének keretében a világtól való iszonyodás állapotát, az elidegenedés lélektani folyamatát írja le. A regény főszereplője Kárász Nelli, a pusztán nevelkedett leány, aki családi okok miatt feleségül megy a kisvárosi “úri középosztály” gazdagparaszti származású képviselőjéhez, Takaró Sanyihoz. A házasság szerencsétlen, mert Nelli minden külső látszat ellenére “iszonyodik” férjétől – és végül megöli.
Németh László művészi teljesítménye abban rejlik, hogy Nelli jellemének és sorsának formálásakor hibátlan egyensúlyban tartja a társadalmi, erkölcsi, élettani és “örök emberi” motívumokat
A regény középpontjában két végletesen különböző személyiség kapcsolata áll. A végzetszerűség már ebben az ellentétben is benne van.
 
Szerkezete:
1.Esküvőig: a főhősnek az esküvőig tartó és a világtól való elidegenedéséhez vezető útját ábrázolja. Kárász Nelli rádöbben a világban való teljes magányára és kiszolgáltatottságára
2.Házasság története: Nelli, aki kezdettől fogva viszolyogva fogadta Takaró Sanyi közeledését, egyre jobban iszonyodik férjétől és a körülötte zajló élettől, végül akarva –akaratlanul a férje gyilkosa lesz (dulakodás közben védekezésből egy párnával megfojtja)
3.A történet vége: az epilógus jellegű, tömör zárófejezet, a történet vége, Nellinek a férje halála utáni állapotát, további sorsát meséli el.
 
Nelli:
-    Nelli archetípusa Artemisz istennő.
-    Személyiségében hordozza tragédiáját à tragikus hősnő
-    Rendkívül autonóm jelenség
-    Képtelen keveredni a világgal, nem tartozik semmilyen közösséghez, a magát a társadalmon kívülinek tekintő személyiséget testesíti meg
-    Legfontosabb jellemzője a magány, elidegenedés
-    Önmagát nemesebbnek tartja környezeténél
-    Ez a házasságban eldurvul, közönségessé válik, majd a házasság után ismét visszanyeri nemességét
-    Igyekszik magát megvédeni a világ hatásaitól, a szennytől, a világ tisztátalanságától
-    A tisztátalanság megtestesítője a férfi, a házas élet: Valami idegen, piszkos dolog, ami be akar törni az ő saját szűzi világába
-    Nelli iszonya természetéből adódik
-    Kiszabadulva a házasság számára méltatlan helyzetéből, személyisége megtisztul, visszanyeri lelke nyugalmát.→ nem érez bűntudatot, és most már irgalommal szolgálja az életet
Nelli személyisége a házasság után
-    Kiszabadulva a házasság számára méltatlan helyzetéből, személyisége megtisztul, visszanyeri lelke nyugalmát.→ nem érez bűntudatot, és most már irgalommal szolgálja az életet
-    Szörnyetegből ismét szent à lsd. lányához való viszony, a regény végén szeretetet érez iránta, a lánya egy darab rábízott emberiség
Nelli büntetése
-    A hősnő büntetése természetében rejlik:
-    „Az én büntetésem a természetem idegensége, előbb kezdődött, mint a bűnöm, s tart ameddig tart”
 
Sanyi:
-    Nelli szemszögéből látjuk az ő jellemét
-    Cigánytermészet
-    Kifeleforduló, mulató, boldog
-    Társasági, közössége élete ellentétben áll Nelli magányával
-    Az egyik legmódosabb, közszeretetnek élő ember
-    Munkakerülő, hencegő, feladja saját egyéniségét
-    Szereti feleségét (!)
 
Miért megy Nelli feleségül Sanyihoz?
-    Minden alkalommal, amikor Nelli számára kérdésessé válik a kapcsolat, egy-egy rokon halála dönti el sorsát.
-    Először édesapja halála, második Szeréna néni halála, harmadik Sanyi édesanyjának a halála.
 
Kettejük kapcsolatában ki az áldozat?
Nelli inkább a körülmények és a saját természetének áldozata, míg Sanyi Nellié.
 
Gyilkosság
Nemcsak a konkrét tettre vonatkozik, hanem az egész házasságra. A tragédia oka az, hogy két végzetesen össze nem illő ember vált házastárssá.
 


 
12. A regényíró Márai Sándor
 
Márai Sándort országos hírű és divatos íróvá az Egy polgár vallomásaitette. A mű két része 1934-ben, illetve 1935-ben jelent meg. A vallomás a naplóval és az önéletrajzzal együtt a legszemélyesebb epikai műfajok közé tartozik. A mű címe erre a műfajra is utal, ugyanakkor az olvasó erőteljesnek érzi az önéletrajzi jelleget is, annak dacára, hogy nincsen folyamatos időrend, és hogy az elbeszélt életszakaszból kimaradnak a háborús évek s a forradalmak is. S bár a szerző tudomásunk szerint csak a negyvenes évektől vezetett rendszeresen naplót, a műfaj egy sajátos változatának készülődése ebben a műben is egyértelműen megmutatkozik, főként a második részben. Márai későbbi naplójegyzetei soha nem életrajzi eseményeket rögzítenek elsősorban, hanem szellemieket és még inkább azok reflexióit. Ez a tendencia újságírói munkájának is a lényegéhez tartozik már, s nem nélkülözhetik a vallomások sem. Az első rész figyelmes tanulmányozója ugyanakkor szociográfiai jelleget is észlel: az „igazi” kassai polgárság társadalomrajza bontakozik ki előttünk, s ez, valamint a személyiségtörténet folyamatosan egymásra utal. A társadalomrajz nemcsak a miliő értelmében részletező és lényeges, hanem az eredetre vonatkozóan is: egy olyan osztály, réteg fejlődésrajza mutatkozik meg itt, amelynek éppen ilyenként való folytathatatlansága belengi már az első részt is, de a befejezettség elementáris élményét majd a mű második része közvetíti.
 
Az első kötetnek is van ugyan személyiségre vonatkozó fejlődésrajza, hiszen a kisfiú kamasszá válik, fel is lázad, előbb az iskolai lelkiatya, majd a szülői ház ellen. így az otthon védettségéből végleg ki kell kerülnie a rideg és könyörtelen világba. Az igazi nevelődési, fejlődési regény a második kötet.
 
A vallomás személyessége szinte megkívánja az egyes – olykor a többes – szám első személyű előadásmódot, a mű címének első fele mégis elszemélytelenít: az „egy polgár” akárki lehetne e rétegből. Általánosító erejű ez a fogalmazásmód, amely nemcsak a szociográfiai jelleg felé vezet az önéletrajziságból, hanem a regényszerűséget is erősíti. Ez esetben is helytelen volna az elbeszélőt azonosítani az íróval: még az életrajzi tényanyag nagy fokú azonossága sem indokolja ezt, sőt éppen az eddig részleteiben senki által nem kutatott eltérések kelthetnek gyanút. S az író jegyzetét sem tekinthetjük csupán a szemérmesség szokásos jelének: „E regényes életrajz szereplői költött alakok: csak e könyv oldalain van illetőségük és személyiségük, a valóságban nem élnek és nem is éltek soha.” Az Egy polgár vallomásait tehát nyugodtan olvashatjuk regényként is: a polgárság, egy háborúban felnövekvő nemzedék és egy érzékeny értelmiségi sorstörténeteként.
 
Első kötet
I.                    a ház és lakói, a város
II.                  a család, az ősök, a rokonok
III.                az iskola, a tanárok, a fiúk
IV.                az elbeszélő lázadása, az első pesti tanév, 1914 nyara
 
Második kötet
I.                    Keret: utazás Párizsba. Németországi évek. Leipzig, Frankfurt
II.                  Németországi évek: Berlin. Házasság
III.                Párizsi évek. Olaszországi hónapok
IV.                Utazások: Damaszkusz, London, Genf. Hazatérés Budapestre, egzisztenciateremtés. Az apa halála.

 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.